Sorozatunk következő vendége Krucsó Szabolcs, aki az elkövetkező napokban szerepelni fog a Lovas Világjátékokon az Amerikai Egyesült Államokban! Úgy gondoltuk, hogy mielőtt még kiutazna,felteszünk neki pár kérdést a Világjátékokkal kapcsolatban és természetesen Chacco Blue II-ről is megtudtuk, hogy milyen ló is ő a mindennapokban!

Szabolcs 1977-ben született Mezőhegyesen, komoly lovas hagyományokkal rendelkező családban. Édesapja, Krucsó Ferenc neves díjugrató versenyző és edző, aki részt vett az 1980-as Olimpián is a magyar csapat tagjaként. Édesanyja, Gergely Erzsébet, aki szintén rendelkezett versenyzői múlttal! Testvére pedig Krucsó Balázsnemzetközileg elismert díjugrató versenyző!

Üdvözlünk Téged! Köszönjük, hogy elfogadtad a meghívásunkat és, hogy tudunk veled így a Lovas Világjátékok előtt beszélgetni!

-Sziasztok! Üdv!

Az első kérdésünk az lenne hozzád, hogy mikor kerültél először kapcsolatba a lovakkal?

-A családomban évtizedek óta a lovak fontos szerepet foglaltak el szívünkben! Az út így adott volt. Édesapám sportlovas volt nagyapám pedig a Mezőhegyesi Állami Ménes "Ló törzstenyésztője volt". Mondanom sem kell, hogy ilyen háttérrel a lovakat kikerülni, elkerülni nem is tudtam. Egészen fiatal koromban kezdtem el Németországban szüleim ráhatása miatt. Először Peter Schütte istállójában majd Paul Schockemöhle kezei alatt dolgoztam lovasként. Ezek után pedig márt itthon a B&H Lovasklub színeiben folytattam a 90-es évek tájékán.

Mint tudjuk, egészen gyermekkorod óta lovagolsz, ezáltal nagyon sok kiemelkedő eredmény és jó néhány rangosabb verseny is a hátad mögött van már. Megtudod-e nekünk mondani, hogy mégis melyik az, amelyikre a legbüszkébb vagy?

-A legmeghatározóbb nekem a Magyar bajnokság volt. Az, hogy meg tudtam nyerni, hiszen magyar vagyok, itt születtem és itt is nevelkedtem! Ezáltal ez nem csak presztízskérdés volt számomra, ez annál sokkalta többet jelenet. Így ez egy fontos helyet foglal el a szívemben. Persze sok minden másra is büszke vagyok, hiszen a lanakeni Fiatal Lovak Világbajnokságán 11-ként helyeztem a Nemzetek Díján pedig van már 3. és 4. helyem is. De mégis azt mondhatom, hogy a Magyar Bajnokság számomra sokat jelent!

Chacco Blue II egy olyan ló, akinek ha egy lovas közegben elhangzik a neve, a legtöbben automatikusan tudják, hogy ki az a ló, és hogy ki a lovasa. Többek között az is köztudott, hogy egyik szemére vak. Mit kell tudni róla, milyen a hétköznapokban? Mennyire volt nehéz kialakítani a bizalmat felé a vaksága tudtában és milyen úton történt mind ez?

- Nagyon sok lovat lovagoltam már életem, karrierem során. Az istállónkban is évente több mint száz ló megfordul, de rá tudom mondani azt, hogy ő egy olyan ló, akiből nincs még egy! Az ember állandóan a jobbnál jobb lovakat keresi és próbálja megtalálni a számos ló közül azt az egyet, ami képes magas szinten versenyezni és akár még nyerő ló is lehet belőle! Róla azt mondhatom, hogy életem legjobb lova! 20 év alatt nem volt ilyen lóhoz szerencsém és jelenleg sem találtuk meg az estleges utódját, több száz ló közül. A vaksága ellenére, pedig úgy kezelem őt, mint bármelyik másik lovat, talán az volt vele nehezebb, hogy elérjük a kellő bizalmi szintet a pályán és a mindennapokban is! Persze volt, hogy megijedt egy szembe jövő lótól vagy egy adott akadálytól és akkor benne volt egy hosszabb ideig a félelem. Egy-két év alatt sikerült ezeket az érzékeket, félelmeket tompítani nála. A mindennapokban pedig egy készséges, de a bizalmat nehezen kialakító ló! Akit ismer azzal egy kezes bárány.

Köztudott, hogy saját istállóval, lovardával rendelkezel. A Váli völgyi központotok fő irányzata a lovak kiképzése, versenyeztetése, menedzselése és közvetítése egyaránt. Mennyi és milyen előnyöket rejt magában egy hely, amely egy saját "elzárt övezet" a versenyre való felkészülési szempontok alapján?

-A nem függés és a szabadság érzete sokat jelenet számomra. Természetesen itt is ki kell alakítani azt a kört, rendszert, amiben minden lovasunk és én is kényelmesen tudunk mozogni a mindennapokban. Hiszen vannak bértartóink és érdekessége, hogy amikor tőlünk vásároltak lovat, akkor úgy voltak vele, hogy nem akarnak elmenni tőlünk, így kialakult egy családias légkör és így meg van a saját kis közösségünk is, amiben mindenki jól tudja magát érezni.

Testvéred Balázs is kiemelkedően eredményes lovas. Szoktatok-e esetleg rivalizálni, mint testvér a testvérrel vagy inkább "jó testvér" kapcsolatban álltok egymással?

- Természetesen szoktunk rivalizálni egymással, de csak a hecc kedvéért. De általában mindig segít nekem és ő az edzőm is a nagyobb versenyeken. Ő jön ki most velem Amerikába is, de ő jött ki velem az Európa Bajnokságra is segíteni és felkészülni a versenyeken.

 Általában minden embernek, legyen az sportoló vagy végezzen bármilyen életformát van egy példaképe, akire felnéz és tiszteli annak munkásságát. Neked van-e ilyen személy, aki motivál téged és, ha úgy van inspirálta lovas karrieredet?

- Nemzetközileg sok olyan lovas van, akit elismerek és tisztelem a munkásságát! Ezáltal felnézek rájuk. Fiatalkoromban nekem is voltak nagyobb lovasok, akiket figyeltem vagy figyelemmel követtem. Gondolok itt, Rodrigo Pessoa-ra és olyanokra, akiket elég csak nézni, hiszen már abból is tanul az ember, ha csak figyel. Hogyan melegítenek be, hogyan lovagolnak és ehhez hasonlók. Ezekből mind lehet tanulni és később akár alkalmazni is lehet.

Sokan hiszik, hogy a kabala szerencsét hoz. Valahol bevett szokás. Te szoktál-e magadnál hordani a versenyekre? Gondolunk itt bármilyen kis apró tárgyra. Van-e bármilyen bevett szokásod, amit minden verseny előtt megcsinálsz?

- Általában ezek spontán jönnek. Volt már olyan, hogy egy több napos versenyen voltam és az ujjamon maradt egy sörény gumi és úgy voltam vele, hogy ha hibátlant megyek, akkor rajta hagyom egész nap és volt rá példa, hogy ez bevált, de átlagosan nincsenek ilyen szokásaim, módszereim.

Van-e hobbid, más tevékenység, amit szívesen csinálsz?

- Szabadidőmben, amikor nem lovagolok, akkor általában otthon kertészkedek. Füvet nyírok és ápolom a kertet a lovardában. Fákat ültetek, metszek hiszen számomra ez egy kikapcsolódás ilyenkor. Ilyenkor megszűnik egy kicsikét a világ körülöttem és önmagamra is tudok figyelni.

Aki követ titeket egyéb online felületeken az végig kísérhette Chacco Blue II útját Magyarországról az Amerikai Egyesült Államokba. A kérdésünk az lenne hozzád, hogy neked ez mennyire tud, megterhelő lenni, egy ilyen jellegű utazás? Mit gondolsz, min múlik a jó szereplés a Világjátékokon?

- Természetesen megterhelő tud lenni hiszen, több órás repülő út vár rám, ahol egy átszállás is nehezíti a dolgaim. Talán a legnehezebb az időeltolódást megszokni, mire viszonylag kevés időnk is van. Mikorra én kiérek, ott még csak kora délutáni órák lesznek és az este folyamán lesz egy próba pálya, ahol meg tudjuk neki mutogatni az ugrások jellegét és, hogy kicsit megszokjuk a légkört. Úgy gondolom, hogy minden a kellő odafigyelésen, koncentráción fog múlni és a lovam állapotán. Nagyon sok újat nem tud majd mutatni nekünk a felkészülési versenyek miatt, hiszen direkt ilyen jellegű versenyekre jártunk vele egész tavalyi évben és idén is. Így elvileg nem érheti majd se őt se engem meglepetés. Chacco Blue II egy rutinos ló és maximálisan megbízom benne! A lényeg, hogy az ember oda tudjon figyelni fejben és, hogy kellően tudjon koncentrálni!

Mit gondolsz a mai magyar lovassportról? Rendezvényekről és a jövő generációjáról? Mit tanácsolsz annak, aki a lovassport és karrierje egészének az elején tart?

-A rendezvényeink egyre jobb körülményeket biztosítanak, kezdőknek, profiknak egyaránt. Egyre erősebb mezőny alakul ki a versenyeken és egyre jobb lovakat láthatunk versenyről-versenyre. A tenyésztésben is folyamatosan megfigyelhető a fejlődés a minőségre való törekvés. Egy olyan versenyre, mint a mostani Lovas Világjátékok sajnos még nem tudunk itthon kellő képen felkészülni, de a mutatott kép biztató. A jövő generációjának, azt tudom mondani, tanácsolni, hogy az álmainkat sosem szabad feladni, mert minden azon múlik, hogy hogyan állunk hozzá a dolgokhoz, mennyire dolgozunk keményen, kitartóan és, hogy ezt milyen körülmények között tesszük, a lótól az edzőkön át mindent beleértve. Tudni kell, mit akarunk elérni és ezekért kell dolgoznunk, meg kell küzdenünk érte, hiszen minden megvalósítható, csak akarni kell!

Nos, a végére értünk kérdéseinknek feléd! Nagyon köszönjük, hogy még így a kiutazásod előtt tudtál velünk beszélgetni egy kicsit és, hogy elfogadtad a meghívásunkat! Kívánunk neked nagyon sok sikert és jó szereplést az Amerikai Egyesült Államok-béli Lovas Világjátékokra! Mi szurkolni fogunk nektek itthonról és reméljük mindannyian jó eredménnyel fogtok majd zárni!

-Én is köszönöm a meghívást és a bíztató szavakat, reméljük, minden jól fog menni és nem lesz nagyobb baj!

Hajrá magyarok! Hajrá Magyarország!

/Szerkesztette: Csüllög Márk/

/Fotók: www.krucso.com/

/www.isportfoto.it/