A Nagy Kérdés: A Lovaglás tényleg a gazdagok sportja?
Ahogyan megszokhattátok azt tőlünk, oldalunk most egy újabb, olyan szaftos kérdésre keresi a választ, amely úgy szól, hogy: A lovaglás az tényleg a gazdagok sportja? Tény, hogy a lovaglást és a lovakkal való foglalkozást, számos olyan pletyka, tévhit fogja körbe, amelynek az igazság alapja egyenlő a nullával, mint ahogyan azt meg is írtuk nektek az előző cikkünkben és rávilágítottunk arra, hogy a lovazás az nem kifejezetten "lányos" elfoglaltság. Na, de kezdjünk is bele ennek a témakörnek is a részletesebb, kifejtésébe!
1.) "Minden cucc és felszerelés drága! Hát még egy ló! Felejtsd el, hogy lovagolni fogsz!"
Első pontunkban szeretnénk azokat az állításokat keresztül húzni, melyek csak arról szólnak, hogy mégis milyen drága ez az elfoglaltság, vagy hobbi. Nos, igaz ami igaz, hogy egyik főbb kellék sem olcsó. Gondolunk itt (nyereg, kantár, heveder, ápolószerek és stb), de talán ha jobban belegondolunk, akkor rájöhetnénk arra, hogy ezt mind-mind nem is kell gyermekünk nyakába hullajtanunk már az első alkalomtól fogva, hiszen először csak az életformával való ismerkedés az első szempont, na meg persze, mindezt ami nem az ápolásért felel, használtan is meg lehet vásárolni, de az esetek gyakori többségében ezeket az adott lovardai is biztosítja. De! Elsőként ami a legfontosabb, az ismerkedés, ami a lovardába járásban rendre ki is merül, mivel nem erőszakolhatjuk rá gyermekünkre, azt amit nem szeretne. Ez meg is indokolja azt, hogy nem a legbölcsebb döntés egy szülő részéről az, hogy ha a gyermekeinket a lovarda 100 m-es körzetébe be sem engedjük.
2.) "Majd meglátjuk, hogy mi lesz ebből.."
Sokan szeretnénk megtanulni lovagolni, ami egy pozitív és egyben készségeket fejlesztő tevékenység, minden korosztálynak. Ebben nincs is semmi negatív, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy gyermekünk igazán tehetséges lovas lenne. Sajnos ettől a kijelentéstől, sokan inkább megijednek, nem pedig örülnek neki. Ennek pedig mi az oka? Hát persze! Drága.. Természetesen, itt sem esik még szó arról, hogy saját lóba kellene gondolkodni, jobb esetben egy saját ló vételezése, több év munka gyümölcse, mindezt iskolalovak hátán eltöltve, ami egy eredmény is egyben. Ebben az időszakban nem lehet azt, vagy inkább merész dolog lenne azt feltételezni, hogy minden pénzünk rá menne erre a sportágra, hiszen nem mindennap kell kimenni kötelezően a lovardába és edzéseket venni. Tehát még mindig csak a fent említett helyzet áll fönn. Ilyenkor az esetek 90%-ban csak az apróbb lovas felszereléseket kell megvételeznünk.
3.) Az a bizonyos első ló..
Miután gyermekünk elsajátítja minden kisebb-nagyobb fortélyát is ennek a sportágnak, nagyjából akkor lehet azt mondani, hogy elért egy olyan szintet, amely a saját ló tartását jelenti, vagy gyakoribb esetben a puszta gondolatát. Ami ilyenkor, ebben az esetben a leggyakoribb dolog egy szülő részéről az a hezitálás és hónapokig tartó gondolkodás, ami teljesen érthető, hiszen mint azt tudjuk egy ló, nagyon nagy felelősséggel jár, sok fejfájást hozva maga után. Ezt a legjobban úgy lehet a legjobban értelmezni,ha ezt úgy mondjuk, hogy: nagy ugrás az ismeretlenbe. Itt a "drága" kifejezésen akkor van a hangsúly, amikor megtudjuk, menyibe is kerül az álom patás. De! Azt ne felejtsük el, hogy nem egy Oldenburgi import mén-t akarunk megvásárolni magunknak, és nem is az épp akkor lett Világbajnok lónak a családfájában kell nézelődnünk. Rá kell szánjuk az időnket, hiszen patásokból létezik millió meg egy fajta. Különböző személyiséggel, különböző árakon. Az ilyenkor legjobban bevált módszer egy nagyobb méretű póni vásárlása, vagy egy rutinos, de idősebb iskolaló megvételezése, ami azért nem olyan elrugaszkodott árakat jelent.
4.) A nehézkes fenntartás, eltartás
Ha már eldöntöttük, hogy ki lesz az az álom patás, aki családunk szerves részét képezi majd és helyet is tudunk neki biztosítani lovardában, vagy akár otthon, akkor jön a dolgok nehezebbik fele. Azt mondják, hogy az első ló mindenre megtanít, amit egy lovasnak tudnia kell, negatív és pozitív értelemben. Természetesen nem kell profinak lennünk ahhoz, hogy lovunk lehessen, de nem is lehetünk teljes kezdők. Hogy mi köze van ennek a pénzhez és az anyagiakhoz? Ha patásunk nem otthon, saját telken, hanem lovardában van tartva a bértartással kell első sorban számolnunk, amelynek az ára helytől függően változik. Mindezek után számolnunk kell az orvosi ellátásokkal is, ami a kötelező oltásokat jelenti és esetleges vizsgálatokat, és az edzésekkel is számolnunk kell alaphelyzetben. De! Az orvost nem hívjuk mindennap, hogy nézze meg a patásunkat, minden apróbb bajnál, hiszen egy adott szintig, nekünk is helyén kell tudni kezelni lovunk ügyes-bajos dolgait. A bértartás pedig havi egyszeri alkalom és nem minden héten kell fizetni. Ahogyan azt már említettük, minden egyéb felszerelést, meg lehet vásárolni használtan, ami ma már elég gyakori jelenségnek bizonyul, például: új nyerget venni kockázatosabb lehet, mint egy már "bejáratott" használt nyerget venni. A kantár és tartozékai az, amit célszerűbb boltból venni, de embere válogatja..Igaz, hogy orvosi kezelés nem olcsó mulatság, de nálunk embereknél sincs másképpen, ha jobban belegondolunk. Na meg ügye azt is tudjuk, hogy nem egy macskát vagy egy kutyát vettünk, hanem egy négy lábon járó patás bajkeverőt, akinek minden lépésére figyelnünk kell, ha csak nem akarunk nagyobb bajt.
5.) A válasz a kérdésre: Mindent szívből csinálj!
Lehetne azt mondani, hogy a lovaglás, lovazás nem az olcsóság sportja, de ha jobban végig gondoljuk, semelyik sport sem az, ha csak nem hobbi szinten űzzük. A világon mindennek meg van a maga ára, de ha amellett kitartunk, kitűzünk magunk elé egy célt, akkor nincs semmi a megálljt tudna parancsolni a szívünknek. Minden ember, mindenki azt csinálja amit a legjobban szeret, így elmosódnak a határok és a pénz már nem is olyan fontos. Ahogyan azt mondják is, a boldogságot pénzen nem lehet megvenni, ahogyan az elért sikereket sem, vagy egy ló bizalmát. Szeretni kell azt amit csinálunk, minden szépségével, nehézségeivel együtt. Csak is kellő alázattal és szívből lehet és kell is a lovazást, mint életformát művelni. Lehetünk szegények, vagy gazdagok, azok vagyunk akik, csak akarnunk kell, küzdenünk és akkor nem lesz akadály semmi sem. A mai rohanó világban a pénz foglalja el az első helyet azon a bizonyos képzeletbeli listán. Sajnos így kevés olyan dolog van a világban, melynek meg van a maga kis varázsa. A lovakkal való életvitel az egyike, azon foglalkozásoknak, amely évszázadok óta minden lovasnak ugyanazt jelenti, a lovak iránti elkötelezett tisztelet és SZABADSÁG. így lesz a lovas emberből szabad ember..
/Írta: Csüllög Márk/
