Egy lovas Naplója 1.Rész
2017.09.18
/Azoknak akik szeretnek olvasni, és a lovak szerelmesei/
Sziasztok, néhányan ismertek, néhányan pedig nem. Nos, a legegyszerűbb, ha a bemutatkozással kezdem. Csüllög Márk vagyok ennek az oldalnak a szerkesztője. Gondoltam elindítok egy viszonylag ú jkeletű dolgot itt az oldal keretein belül. Ezek a kis bejegyzések, jegyzetek, a lovakról és a velük való nehézségekről, boldogságokról, pillanatokról fognak szólni. Szövegkörnyezetüket a természetesség fogja majd szabni, így ebből kifolyólag se számítsatok szakszerű kifejtős véleményekre, leginkább saját szavaim járására. Ez egy napló arról, hogy miért is lettem,vagyok a lovak szerelmese.
Hol is kezdjem? A lovak életem minden szakaszán ott voltak velem, vagy esetlegesen a háttérből figyelve követték végig az eseményeket. Kis korom óta velem vannak kisebb, olykor nagyobb kihagyásokkal. Emlékszem arra, mikor először éreztem azt a bizonyos "szagot", illatot. Azt az illatot ami számunkra nem a büdös megfelelője. ami teljesen természetes, és megszokott. Valahogyan az életem sosem engedte meg, hogy velük jobban is foglalkozhassak. Pont úgy, mint az összes tinédzser,velem egykorú nekem is voltak más dolgok amik akkor még jobban érdekeltek. A sportok terén a kosárlabda volt ami több, mint tíz évig kísérte utam minden egyes unott, néha léha napját. Fociztam is, de őszintén szólva fogalmazzunk úgy, hogy nem lett gól, de még kapufa se. Szerettem kosarazni, de a végére sajnos a lábaim felmondták a szolgálatot, így abba maradt ez a része életemnek egy csúnya sérülést követően. Megjegyzem, többet ment ki a bokám, mint egy NBI-es játékosnak és emiatt kicsit már rozogák is a lábaim. Persze lovagolni sose az.. Egész eddigi hosszú, szinte már regényekbe illő életem során mindig kerestem a helyem. Egy része otthonra is talált a művészetek terén. Jó pár éve támogatója vagyok a művészeteknek ezen belül is, az írásnak és a zenének egyaránt. Írni gyermekkoromban is szerettem és a zene pedig elengedhetetlen eszköze volt a mindennapjaimnak, pont úgy mint ma. De mégis hogyan és mit is csinálok? Tevődhet fel a kérdés. Alig egy másfél éve adtam ki első verses kötetemet, aminek itt, ahol én élek viszonylag nagy sikere volt, na jó azért nem bestseller, de számomra mégis. Bemutatók, fellépések és stb.. A zenében pedig saját lemezig jutott a történet és fellépések rengetegéig, de mondjuk ki, hogy nem én leszek a következő, Michael Jackson. Hmm.. Bár ló háton? Nem, felejtsük el! És a lovak? Mindig kerestem a helyem azt ami igazán én vagyok, vagy lehetnék. Sosem találtam meg vagy csak egy részem volt boldog, egészen idáig. Valahol mindig is vissza-vissza hívott egy érzés. Egy érzés amit akkor élsz át, amikor egy bálákkal megrakott szekér hátán zötykölődsz a nyári melegben vissza a tanyára, egy kavicsos, poros úton vagy amikor gumicsizmában állsz a merő sárban és közben ott vannak melletted ők, a lovak. Egy érzés ami leírhatatlan mégis egy életérzés, egy életforma, ami megtanít küzdeni, hajtani, tenni az álmokért, ami elkötelez és onnan nincs vissza út. Mert ez egy hatalmas mély verem és ha beleesel, akkor hiába is akarnád elhitetni magaddal, hogy már pedig te nem, akkor is bele kerülsz nyakig. Ahogyan minden bohém fiatal, én is a szabadság megfelelőjét kerestem és meg is találtam egy istállóban, a szalma között vagy éppen a karámfán, amikor csak ültem és néztem a távolba. Lassan két éve mondhatom intenzív "lovasnak" magamat egy igaz szerelem által. Azóta az egész életem a feje tetejére állt és minden megváltozott. Megtaláltam amit kerestem. De mégis hogyan?
/Kép: Rigó Fanni/