Ugyanúgy éltem mint mindenki más és ugyanazokat a dolgokat szerettem. Hajnalig való bulizást,haverokat, vizsgákat az év egyes részeiben..Na jó, az utolsó hazugság.  De én megpróbáltam esküszöm! Telt az idő és közeledett a tavasz. Úgy hozta a sors, hogy megismertem egy lányt, akinek szemében az értelem és temérdek érzelem csillogott. Termete kis, de álmai nagyok voltak és igazak. Nem volt kérdés, hogy szerelem volt az első látásra. Úgy adódott, hogy bepillantást nyerhettem lovai és kicsiny, családja életébe. Bevallom először talán furcsa volt, de utána egyre jobban tetszett. Első alkalommal is már elég nagy érdeklődést fejtettem ki a patások irányába, hiszen idővel alig-alig lehetett róluk levakarni. Megjegyzem, alig győzték hangsúlyozni, hogy vigyázzak, mert ebből még súlyosabb bajok is következhetnek (Soma).  Elkezdtem egyre többször és többször kijárni és ahogyan egyre jobban lüktetett szívemben egy érzés, amit akkor már régen érezhettem, úgy egyre jobban kezdett magával rántani az a régi-régi emlék, amikor kisgyermekként zötyögtem egy viszonylag kőkori nyeregben az idős Sári nevű sárga ló hátán, és poharakat fogva két kezemben a helyes egyensúlyt és annak elosztását gyakoroltam. Ahogyan azt mondtam vagy említettem már, a sok év alatt, valahogyan mindig a lovak közelébe kerültem, mindig úgy hozta az élet, hogy igazán ne tudjak tőlük elszakadni. Azon a bizonyos nyáron életem egyik legszebb és "leglovasabb" nyarán voltam túl. Lett egy kis családom, ami három lóból állt, meg egy macskából és egy kutyából. De mindenek felett ott volt velem az a személy, akit ha ma meglátok a hideg ráz és szívem hagy ki üteméből, aki visszahozta életembe azt, amire annyira vártam már, egy új célt, egy új utat, ami még járatlan, rögös és nehéz. Sokat dolgoztam és tanultam azon a nyáron. Megtanultam a helyes nyergelés szakaszait, hogy mi is az a heveder, miből áll egy kezdő lovas szett és olyan tippeket, tanácsokat amit a mai napig hasznosítok, részesítek előnyben. Legfőképpen ezek a lótartás egyéb veszélyeibe és rejtekeibe vezetnek be. Szerelmes szívvel és lovas fejjel éltem minden napomat. Olykor csak szimplán bámultam őket, olykor pedig ők bámultak engem, általában akkor amikor a földön feküdve a halálomért rimánkodtam egy esésem után. Auuchh!! Első esésem ugyanis egy általam imádott paripa hátáról Csini nyergéből történt. Sajnos, pont egy nagyobb agyag darabon landolt a derekam és utána napokig nem tudtam hajolni se és ehhez hasonló mozdulatokat végezni, persze a lovaglás az más, az nem tartozott ide. mert ügye tudjuk, hogy akár mekkora is az a sérülés, az nem fáj és nem is gond, ha azt lovas szemszögből nézzük. Ez pont olyan amikor gipszelt jobb kezemmel takarítottam és lovagoltam is mindennap az orvosi tiltások ellenére. Persze, ez gyorsan ki is derült, amikor eljött a gipsz csere ideje, hiszen jellegzetes illat járta át a gipszet.  Vissza kanyarodva az eredeti témához, szívemben él azóta is az a bizonyos nyár, ahol megtanultam mi az a kitartás, álmodozás, munka és egyfajta fegyelem, amit felelősség követ maga után. Még most is érzem, ahogyan a lágy szellő az arcomhoz ér és elpilledt lovak egy csoportja áll a szikrázó napsütésben, élvezve az élet apró örömeit, közben én ott fekszem a szalmaágy közepén, mellettem akit én úgy és annyira szerettem, és azon tűnődöm, hogy a pillanat ügye sose ér majd véget. Koszosan, porosan, de mégis boldogan estem haza és csak annyit mondogattam magamnak, hogy ez vagyok én. Rettegtem a pillanattól, amikor is eljött az első futószáras vágtám ideje. Őszintén én ott és akkor, abban a pillanatban megakartam halni és mindent csak azt nem kipróbálni, de mégis rávettek és azóta engem a nyeregből kiszedni nem lehet. Futószáras időszakom nem tartott sokáig viszonylag gyorsan mehettem szabadon, hiszen ott volt velem egy angyal, aki vigyázta minden léptemet és óvva intett a hülyeségektől. Mind ezek után, megvettem az első igazi lovagló cipőmet, gatyámat és kobakomat, amiket mai napig használok és hordok. nem voltak drágák, de eszmeileg, felbecsülhetetlenek. Ezeket követte még utána millió apróság és kiegészítő. Kivettem a részem minden munkából, de örömmel és boldogan. Nincs annál jobb érzés, amikor azoknak a mosolyát látod, akiket szeretsz. Nincs annál jobb érzés, amikor "takkerolsz" és közben patás barátaid ott vannak körülötted, egyszer kétszer megsimogatod őket és ugyanúgy csinálod tovább amit elkezdtél, de mégis újult erővel, mert ők engem mindig erővel töltenek, töltöttek el és energiával, elhitetik, hogy nem is olyan rossz ez a világ, csak meg kell találni azt a bizonyos egyensúlyt amiben kényelmesen létezhetsz minden hibáddal együtt. Igaz az a mondás, hogy szemükbe nézve önmagad tükörképe néz vissza rád. Igaz, mivel átveszik minden rezgéseinket és érzik amit mi, csak ők némán közölnek velünk, tettek felesleges sorozta nélkül. Nincs annál jobb érzés, amikor egy fárasztó bálázós nap után, úgy veszed ki a pihenődet, hogy felpattansz szőrén az egyik pupákra és csak  körbe-körbe lépkedsz vele, csak heccből vagy mert jól esik. Van is egy játék, ezt úgy hívják fogócska lovas módra. (Tudom nagyon találó..) Adott egy lovas és adott egy személy aki a kergetett célpont, és a lovasnak meg kell fogni, érinteni pálcával a vállát vagy amit ér és ez így működik tovább és tovább amíg meg nem unjátok. Ajánlom kipróbálását! Elég viccesen tud kinézni, sőt eléggé az is, akármilyen logikátlan..

Én  akkor úgy éltem, ahogy mindenki, de már más életben, azt akartam, mint mindenki, de már másabb formában, arra vágytam, mint mindenki, de már újabb célokkal. Megtapasztaltam, belekóstoltam újra és még ezredjére is megtenném, hisz azóta másra nem is vágyok. Csak úgy keljek fel, hogy az istállóban valaki vár rám, hogy valaki pont olyan mint én,  valaki akinek négy patája van és életem része legyen mindig jóban, rosszban. Ha jó, vagy ha éppen nehéz és fáj. Nem mi és nem a szüleink határozzák meg kik is vagyunk, leszünk valójában, hanem az életünk, az élet ami mindig újabb és újabb feladatok elé állít és megtanít minket harcolni, akkor is amikor minden összedől  és egyedül érnek a hétköznapok. Mindennap tanulsz valamit és mindennap egy új élménnyel gazdagodsz, ha te is igazán akarod. Lovas is lehetsz, ha ezt olvasod, ha igazán akarod.

/Kép: Ryderz média /