Megsimítom a fejét, közben ő szépen lassan leengedi a fülét és csak bújik hozzám, mintha a világ nem is létezne. Ilyenkor kerülünk egy elzárt övezetbe, ami csak a miénk. A miénk, mert mi alakítjuk olyanra amilyenre szeretnénk, nem szólhat bele más. Viszonylag sok idő telt el azóta mióta hazajött Sóskútról. Majdnem egy teljes év és azt kezdem észrevenni, hogy minden átalakul, ahogyan szépen lassan lépünk át egyik napról a másikba. Az élet ilyen, mindig hoz valami változást, de sosem szabad elfeledni honnan kezdődött minden. Nem tudom megszámolni hányszor adhattam volna már fel mindenem amim van. Hányszor roskadtam össze Soma lábai mellett, mert én azt akkor nem bírtam és nem éreztem jónak ami volt, hogy nem vagyok rá képes. Nehéz volt és nehéz is lesz még, hiszen az elvárások nagyok és az időnk nem sok. Sírtam, feladtam, de 5 perc múlva már hittem benne újra. Egyetlen élőlény van aki mind ezt látja, látta és az pedig Ő. Ezért örök hála jár neki, mert ő nevel belőlem egy igazán céltudatos embert. Az edzőim nyomnak minket, de legfőképpen engem nagyon, egy olyan szinten, ahol nincs megállás. De megéri minden szenvedéssel eltöltött perc. Miért? Mert szeretem! Szeretem minden percét a kínoknak és annak az apró örömnek is ami velejár. Páran azt mondják, példaértékű a kitartásunk, de én erre csak annyit mondok, hogy mi döntjük el saját magunk, hogy hova tartunk és mivé akarunk válni. Én egyedül csinálom nem titok..Én intézek mindent és én szervezek le minden edzést. Intézem a sofőrt és a szállítót is, hogy mehessünk akár, kétszer is egy héten. Én önmagamnak vagyok a társasága, én vagyok az aki motivál és aki késztet, hogy még és még. Persze vannak barátok akik mindig itt vannak velem, de tudom, hogy ez a MI, és valahol az én utam. Ha követitek a csatornáját ennek az oldalnak, akkor láthattátok ti is a mostani új videót, ahol egy edzésünk van felvéve. Visszanézve a régi felvételeket, a változás feltűnő, de számomra kicsit kevés, de én ilyen vagyok. Magammal szemben kritikus vagyok és szigorú. Rossz szokás vagy sem, de számomra ezt dobta a gép. Volt idő, mikor sokaknak akartam megfelelni, de mára már rájöttem, hogy magamnak kell és az edzőimnek, mindegy ki mit és hogyan, mert más nem számít csak az amit helyesnek érzel.
Minden megoldás kulcsa a szív. A hit és kitartás. Az alázat, mert
anélkül nem is éri meg elkezdeni ezt az egészet. Nem tudom mi van még
előttünk, de egyet tudok, képesek leszünk rá éppen időben. Jobb
elveszteni egy harcot, mint az egész háborút. Tartja a mondás.. Ez lett
az életem. Hála, öröm, fájdalmak és kudarcok. erről szól mind ez. Csak
annyit kell tudni, hogy merre, csak a cél számít, az arra vezető út
pedig a tanulás folyamata. Mindegy, hogy nyeregben vagy anélkül,
gyakorlatban vagy elméletben. Szeretni kell azt amit csinálunk, megélni
minden percét. Akkor lesz igazi és megismételhetetlen..Mindent összevetve tehát minden megváltozott, csak a lényeg nem. Mi
egymásért vagyunk. Csak az idő telt el. Én magamnak, magamért. Ő pedig
magában, mégis értem. Nem tudom mit rejt a jövő, legyen az közel vagy
távol. Hiszem és akarom, hogy ott legyünk a "legmagasabb fokon".
Elköltöztünk, máshol, mások körében családias hangulatban élve dolgozunk
mindennap. Hajtunk és nem állunk meg, mert a cél a csillagos ég!
Rajtunk múlik minden, mert a holnap a bátraké!
