Mindenki "Gabója", avagy ismertebb nevén Ifj. Szabó Gábor profi díjugrató sportolónkat kérdeztük arról, hogy vajon ő miként vélekedik a mai magyar lovassportról és annak világáról. Természetesen Timpex Bölcsész is szóba került a Timpex ménes egyik legkiemelkedőbb lova, akivel már megannyi kiváló eredményt tudhatnak a hátuk mögött.

Először is, gratulálunk a kétszeres díjugrató Magyar Bajnoki címedhez, melyet előző hétvégén sikerült elérned és sikereidhez is a FEI Nemzetek Díja sorozatban egyaránt!

-Köszönöm szépen, de ez mind nem sikerült volna, ha nincsen mögöttem a Timpex Ménes csapata és a Tárbály család, így hálám nekik és legfőképpen Timpex Bölcsésznek jár, aki jó formában és fergetegesen szerepel szezonról szezonra!

Az első kérdésünk hozzád az lenne, hogy mikor kerültél először kapcsolatba a lovakkal és annak világával?

-Beleszülettem ebbe az egészbe. Édesapám is díjugrató, így általa kerülhettem a lovakkal egyre mélyebb és mélyebb kapcsolatba. Viszont kiskoromban először csak a lovak szeretete és törődése motivált. Évekig gondoztam gyerekként lovakat és csak az évek múlása után kezdtem el fel is ülni rájuk. Először egy kis pónival kezdtem, majd ahogyan fejlődtem az ugrólovak világába is betekintést nyerhettem!

Mikor kezdtél el rajta komolyan gondolkodni, hogy ebben a sportágban képzeled el a jövődet?

-Igazából édesapám teljes körű odaadásból törekedett arra, hogy minél jobb lovast faragjon belőlem. Ezáltal már viszonylag korán, gyerekként is eredményes tudtam lenni, Szolnokon és Mohácson megrendezett Korosztályos Magyar Bajnokságokon, illetve a Tanintézetek Országos Bajnokságán. Gyerekként is szerettem ezt csinálni, de azóta is a fő motivációm a ló szeretete és tisztelete, hiszen ezek a fő pillérei ennek a sportágnak!

Ilyen magas szinten, ahol te vagy. Mennyi munkát és időt jelent az, hogy a lovaid ilyen jó formában legyenek?

-Rengeteg munka és kitartás. A kudarc és siker egymást követve érnek minket, de ezek után is be kell látni azt, hogy csak úgy lehet előrelépni ha minél többet dolgozik az ember. Egy nagyobb versenyre, mint például egy CSIO5* évek alatt lehet kiképezni és felhozni egy lovat.
Természetesen egészen fiatal koruktól képezzük őket és próbáljuk kiképezni egészen a nemzetközi szintre. Öröm számomra, hogy Timpex Bölcsész is a Timpex Ménesben született és én tudtam felhozni fiatal korától kezdve a legnagyobb szintre.

Ha már Bőlcsésznél tartunk, tudnál nekünk mesélni róla egy kicsit? Milyen ló ő mindennapokban?

-Ő egy magyar tenyésztésű 13 éves kanca, akinek elég egyedi, saját stílusa van. Nem egy barátkozó típus, de nincs vele sok baj. Kevés embert fogad el és néha elég hisztis is tud lenni, hiszen kanca, de mindig tudja mikor milyen feladat vár rá és mennyire kell oda tegye magát. Lapos Réka az a személy, aki nélkül nehéz lenne az élet, mert Bölcsész egyik legjobb barátja, aki mindent megtesz Bölcsész jólétéért. Ami érdekes Bölcsész családfájában, hogy az édesapját is én lovagoltam (Timpex Cabale) akivel számtalan nagyobb versenyen értem el nagyon sok szép eredményt.

Az idei évben nagyon sok téren fejlődött a magyar lovassport és kultúra. Új lovardák és rendezvényközpontok kaptak helyet a lovas életben, így következő kérdésünk az lenne, hogy mit gondolsz a mai magyar lovassportról és annak világáról, lovasairól?

-Úgy gondolom, a lovassportunk erősödik és egyre jobb. Egyre ügyesebb lovasokat láthatunk a mezőnyben, és jobb versenylehetőségek, körülmények is vannak. Amit a számok is igazolnak, hiszen az utóbbi években minden statisztika csak nő és nő.
A fiatal lovasok is kiemelkedő eredményeket érnek el és a tenyésztés is sokkal precízebb/átgondoltabb lett, ezáltal sokkal jobb lovakat kapunk, ami csak előnyére válhat a jelenlegi és következő generációnak!

A célok egy lovas életében valahol legfelül helyezkednek el. Neked milyen megvalósításra váró céljaid vannak a közel vagy épp a távoli jövőben?

-Célok, álmok mindig kellenek egy sportolónak, de ebben a sportban nehéz nagyon évekre tervezni mivel egy lóval nagyon sok minden történhet. Rövidtávon a fő célom a szeptemberben megrendezésre kerülő világbajnokságon való jó szereplés az Államokban. Nagyon nehéz versenynek nézünk elébe, amire nehéz is elkészülni, felkészülni, de szeretnék tisztességesen helyt állni és legalább a középmezőnyben végezni.
A jövő évben pedig a fő célunk a Budapesten rendezendő Olimpiai Kvalifikációs versenyen való jó szereplés, ami után fokozhatnánk az álmok beteljesedését az Olimpia felé.

Az igazi atléta a ló, azt mondják. Így elengedhetetlen, hogy a felkészítése során a szakmai hozzáértés mellett profi kezek alatt legyen egy adott nagypályás ló. Melyek azok a szempontok, melyek eldöntik egy lovatok adott szezon béli szereplését?

-Minden lónak van saját edzésterve és megadott céljai. Ez pont úgy működik, mint egy atlétánál. Egészen a táplálkozáson és a felkészülő edzéseken, versenyeken keresztül, mindenre oda kell figyelnünk. Próbálunk minden lovat a számára fontos versenyre céltudatosan felkészíteni és menedzselni. Ez sok ló esetén egy nagyon nagy és nehéz feladat, amit itt nálunk, a Timpex Lovas Klubban egy komplett csapat végez, mert másképpen nem is lehetne.

- A fő segítségem Csuka Balázs, aki napi szinten teljes erőbedobással, mindig a következő versenyekre való felkészítésben segíti a lovaimat, míg én másik versenyen vagyok más lovakkal.

Ennyi munka és terhelés mellett jut-e idő esetleges más elfoglaltságra vagy hobbira, amit szívesen csinálsz?

-Sajnos nagyon helyhez kötött vagyok ezen a téren, így nem jut időm sok mindenre, mivel a lovaglás és versenyzés számomra már egy életforma. Mindennapjaimat és a szabadidőmet is a lovak társaságában töltöm el.

A Timpex Ménes egy terjedelmében és befogadásában is nagy ménesnek számít, ahol akad sok ló, kiket lovagolni és idomítani kell. Te átlagosan mennyi lovat lovagolsz egy napon?

-Szám szerint ezt elég nehéz lenne megmondani, mivel mindig változó a darabszám, de mindennap reggel 6-tól egészen este 8-ig csak a lovakkal vagyok és foglalkozok. Egy idő után az ember már nem is számolja!

Sok jó és igazán tehetséges lóval kerülhettél már közelebbi kapcsolatba pályafutásod, karriered során. Kérdésünk az lenne, hogy van e ezek közül egy kedvenc és befutó, akinek sokat köszönhetsz?

-Természetesen a nagyon eredményes lovaimmal nagyon szoros a viszonyom és mindegyik lovamat ismerem, mint a tenyeremet. Másképp szerintem ez nem is megy.Talán Timpex Centet említeném még meg azoknak a lovaknak körében, kiknek nagyon sokat köszönhetek és mai napig ő az egyik legjobb barátom.

Utolsó kérdésünk pedig hozzád, amit már oly sokan megkérdezhettek tőled a napokban, hogy mégis milyen érzés kétszeres Magyar Díjugrató Bajnoknak lenni? Ez nagy eredmény és talán minden trófea között az egyik Legfényesebb.

-Talán még mai napig fel se fogtam, hogy mi történt és mekkora nagy dolog ez. Főleg az, ahogyan Bölcsész idén teljesített mind az 5 pályán. Ez számára és nekem is kiváló teljesítmény, melyre nagyon büszke vagyok, de legfőképpen Bölcsészre! Hihetetlen, hogy ennyire fölényesen tudtuk befejezni a hétvégét. Remélem, tudjuk tartani a forma időzítést és Amerikában is tudunk sikereket elérni.

Nos, a végére értünk ennek az interjúnak és őszintén, tiszta szívünkből gratulálunk neked és Bölcsésznek a kiváló eredményeitekhez. Kívánunk még nektek nagyon sok sikert és reméljük lesz még alkalmunk beszélgetni veled! Köszönjük a lehetőséget!

-Én is nagyon köszönöm! Reméljük!

Cikk sorozatunk hamarosan folytatódik, addig pedig Ifj. Szabó Gáborra és Timpex Bölcsészre még nagy feladatok és álmok várnak, hiszen már tudjuk, hogy szeptemberben is szurkolhatunk, szoríthatunk értük amerikai szereplésük sikeréért!

/Szerkesztette: Csüllög Márk/

www.dijugratoszakag.hu

www.index.hu