Lovas szív és lovas lélek, lovas leszek amíg élek

Lovas ember vagyok, az mi másoknak koszosnak, piszkos elfoglaltságnak hat vagy éppen kellemetlen szagokkal jár, nekem az az életem. Lovas ember vagyok akkor is, ha a nap nagy részében kevésbé, vagy inkább soha sem érek rá egyéb, más tennivalókra, mint például beülni a barátaimmal valahova, hogy jól elbeszélgethessünk az élet nagy dolgairól. Lovas ember vagyok, mert számomra az az igazi szabadság, ha a lovakkal tölthetem a mindennapjaimat, akkor is, ha éppen semmi tenni való nem akad a lovarda körül aznap és csak bámulok rájuk a karám másik oldaláról, erősen gondolkodva azon, hogy mit is kéne még venni hűen szeretett patásomnak, hiszen olyan nekem ő, mint másnak a saját gyermeke.

Lovas ember vagyok, mert rá merem bízni az életem egy nálam sokkal erősebb és jóval nagyobb élőlényre, aki képes megijedni egy ártalmatlan papírzacskótól is, ami éppen csak elröppen a szeme előtt, azt képzelve magába, hogy az egy hétfejű sárkány. Lovas vagyok akkor is, amikor térdig a sárban gázolok át a karámok között. Lovas ember vagyok, mert számomra az élet nem a számítógép előtt zajlik. Lovas ember vagyok, mert képes vagyok órákat eltölteni a lovammal, melynek nagy részében csak gyönyörködöm benne, hogy mégis milyen szép. Lovas vagyok, mert mindig van cél a szemeim előtt, mindig van mi előre visz, így van mi motivál napról napra. Lovas ember vagyok, akkor is, amikor a havi szinten keresett pénzem 80%-át a lovamra költöm és nem zavar az, ha nincs mit enni, a lényeg, hogy ő rendben legyen.