"Mindegyik ló más, mindegyik különleges számomra, igazi egyéniségek, mindegyiknek meg vannak a maga erősségei és gyengeségei, hóbortjai." Horváth Balázst kérdeztük
A Megkérdeztük sorozatunk következő vendége nem más mint, Horváth Balázs, aki ötszörös Díjugrató Magyar Bajnok és nemzetközi szinten a Nemztek Díja sorozatban közel 40 alkalommal képviselte már országunkat. A magyar díjugrató válogatottunk egyik meghatározó, talán nem nagy kijelentés azt mondani, hogy a legrutinosabb tagja. Horváth Balázs 11 éves kora óta lovagol és 15 éves korától a versenyzik. Ahogyan telt az idő egyre több és jobb eredményeket tudhatott magáénak! Jelenleg is a Világjátékokra készül, ami Tryonban kerül megrendezésre, ahol szurkolhatunk neki és a magyaroknak! Nos! Vele beszélgetünk most!
Interjú
Üdvözlünk! Köszönjük. hogy elfogadtad meghívásunkat! Mindenek előtt, gratulálunk Neked és a csapatnak az augusztusban rendezett Nemzetek Díja sorozatban elért második helyezésért!
-Köszönöm, köszönjük!
Az első kérdésünk az lenne hozzád, hogy mikor kerültél először kapcsolatba a lovakkal?
-Általános iskolás koromban először egy bérlovardába jártam, ahol heti kétszer lehetett lovagolni, aztán annyira belelkesedtem, hogy végül már besegítettem az istálló munkába is, hogy minél több időt tölthessek a lovardában, a lovak közelében. Ekkor voltam, ha jól emlékszem 11 éves.
Mikor kezdtél el komolyan érdeklődni e sportág iránt?
-A bérlovardában töltött első időszak után egy tenyésztőnél lovagoltam, majd elhatároztam, hogy szeretném a lovaglást sportszerűen folytatni. A középiskolai tanulmányaimat már a lovaglásnak rendeltem alá, így kerültem el Kaposvárra, ahol az iskola mellett a belovaglói képzést is elvégeztem, és itt kezdtem el a versenyzést is. A középiskolai évek alatt Kiskunhalasra igazoltam és a Határőr Dózsa színeiben versenyeztem díjugratásban és lovastusában is egyaránt.
Jelenlegi jelentősebb eredményeid a Pataki Méneshez és Airvent Lovas Klubhoz kötődnek. Milyen út vezetett hozzájuk?
-Az iskola és a katonaság után Kiskunhalason volt a bázisom. Díjugratásban már fiatal lovasként ezüstérmes voltam az országos bajnokságon, lovastusában pedig kijutottam a Ländliche Eb-re. Akkoriban egy jó barátom, Nagy Attila már az Airventben dolgozott, rajta keresztül kerültem kapcsolatba az Airvent Lovas Klubbal, illetve Pataki Mihály úrral, akivel immár közel két évtizede dolgozunk együtt.
A lovassportban más terülteken, kategóriákban is jelentős eredményeket értél el. Miért a díjugratás mellett döntöttél?
-Kaposváron eleinte Fehér Gábor, díjlovas edző segítségével, majd Schaller Gáborral edzettem, vele military versenyekre jártunk, ő egy nagyon jó hangulatú, lelkes csapatot tudott kovácsolni a lovasaiból. Amikor az Airventbe kerültem, még meg volt Ómama nevű lovam, vele lovastusáztam, majd díjugratásban is versenyeztem. Az Airventben a fő irányvonal a díjugratás volt már akkor is, így én is áttértem erre a szakágra. A lovak kiválasztása és képzése is szintén ebbe az irányba indult el, és a mai napig is ugyanezt a vonalat igyekszünk minél magasabb szinten folytatni.
Sok lovat lovagolsz és lovagoltál már az Airvent Lovas Klub színeiben. A kérdésünk az lenne, hogy ezek közül melyik az a ló az, az a bizonyos, akihez a legjobban kötődsz? Hiszen mindenkinek van legalább egy.
-A lovaim többségét már csikó koruktól kezdve én lovagolom, én kezdem meg velük az ugrómunkát, illetve a versenyzést. Igyekszem fokozatosan, tudatosan felépíteni őket és kihozni belőlük a teljesítőképességük legjavát. Hosszú távon tervezünk a lovakkal, a mostani lovaim közül is van, amelyikkel már kilenc éve dolgozom. Ebben a mindennapos közös munkában van módom teljesen megismerni őket, kiismerni a karakterüket. Van több olyan ló, amelyikhez erősebben kötődtem a pályafutásom során. Hozzájuk szép emlékek és kiemelkedő eredmények kötnek. Ilyen volt, ha ki kell emelnem közülük párat, Eternally, Frederik, de nagyon szeretem PM Chaccerát, meg Zordon karakterét is. Mindegyik ló más, mindegyik különleges számomra, igazi egyéniségek, mindegyiknek meg vannak a maga erősségei és gyengeségei, hóbortjai. A hosszú évek alatt kiismerjük egymást és kölcsönösen igyekszünk a maximumot nyújtani együtt, egymásért.
A csikó idomítása és kiképzése nehéz feladat még egy olyan rutinos lovasnak is, mint te vagy. Feltudnád-e idézni nekünk, hogy melyik volt az a ló, aki legtöbb fejfájást okozta neked?
-Az a tapasztalatom, hogy a nagyképességű lovak általában mind kicsit speciális esetek. Az idomításhoz kellő türelem kell, nem hiszek az elkapkodott munkában, a "gyorstalpaló" lókiképzésben, csak a következetes munka vezet célhoz. Ahogy mondtam, a legtöbb lovammal már a korai szakasztól kezdve én dolgozom, de előfordul, hogy felnőttként kerül hozzám ló, ilyenkor már berögzült szokásaik, reakcióik vannak, amelyből nehéz kimozdítani őket. Ez mindig új és új kihívás elé állítja az embert. Ilyenkor próbálunk ugyan a rutinra támaszkodni, de voltak már álmatlan éjszakáim nekem is egy-egy nehezebb karakterű ló miatt. Például Zordonnal sem indult a leggördülékenyebben a közös munkánk, de mostanra úgy érzem, hogy összehangolódtunk és az igazán nagy megmérettetések során minden tőle telhetőt megtesz.
Az idei szezonban a lovaid egytől-egyig , mindannyian jól teljesítettek nemzetközi és hazai szinten. Ezek közül a legkiemelkedőbbek jelenleg Zordon és Pm Chaccera. Mesélnél nekünk róluk? Hiszen minden ló igazi egyéniség!
-PM Chaccera-t csikó kora óta lovagolom. Egy nagyon kis finom, érzékeny kanca. Idén kezdett nagy pályákon versenyezni, úgy érzem, hogy egy igazán jó képességű ló, ideális versenyző típus. Még rutinra kell szert tennie, a versenynapok során van, hogy"bepörög", de ahogyan az országos bajnokság öt pályáját teljesítette, azzal nagyon meg vagyok elégedve, bizakodom vele kapcsolatban a jövőre nézve. Zordon felnőttként került hozzám. Egy karakteres fedménről van szó, domináns viselkedéssel. Sok türelemre volt hozzá szükség a kezdetekben, de mostanra már mondhatjuk, hogy összecsiszolódtunk. Dominika, a segítőm nagy odafigyeléssel és kellő türelemmel bánik vele, a ló kiegyensúlyozottabb és ez a munkában, illetve a versenyeken nyújtott teljesítményében is megmutatkozik. Sok közös eredményünk és élményünk van már, úgy érzem, hogy a legutóbbi Nemzetek Díja ezüstérmünk is sokban rajta múlott, és igazán büszke lehetek rá.
A célok egy lovas életében fontosak. Neked milyen megvalósításra váró céljaid vannak a közel vagy épp a távoli jövőben?
-Az utánpótlás lovaim építése mellett a nemzetközi versenyeken való részvétel jelent számomra sokat, ez motivál, hajt a hétköznapok során. A Nemzetek Díja versenyszámban elért eredményünk, a közelgő Világbajnokság, a barcelonai döntőre való kijutásunk komoly kihívások és nagy mérföldkövek az életemben.
Ilyen magas szinten a lovaglás, már nem csak hobbi, hanem munka. Nagy odafigyelést is szakértelmet igényel! Le tudnád írni nekünk egy napodat a lovak körül? Mennyi időt töltesz el velük?
-A hétköznapok során a fiatal lovaimat lovagolom, illetve a soron következő versenyre készülök, heti két ugrónapot szoktam beiktatni. Tizenhat lóval dolgozom rendszeresen, van egy munkalovas mellettem és Pál Dominika, az állandó segítőm. Csapatként dolgozunk, beosztjuk a feladatokat. A hétvégék a versenyekről szólnak, a külföldi versenyekre már van, hogy a hét közepén el kell indulni. A pihenésről, teljes kikapcsolódásról a decemberi időszak szól, az év nagy része számunkra aktív időszak.
Van-e hobbid? Más tevékenységed, amit szívesen csinálsz?
-A családommal, a kisfiammal töltött idő számomra a kikapcsolódás a hétköznapok során. De nagyon szeretek snowboardozni, vagy a tengerhez utazni. Idén csak egy-egy hosszú hétvégét tudtunk szabaddá tenni, ilyenkor Balatonra megyünk a családhoz, vagy elutazunk valami csendes helyre pihenni. Ezek a rövid időszakok feltöltenek engem és kiegyensúlyoznak!
Mit gondolsz a mai magyar lovassportról? Rendezvényekről és a jövő generációjáról? Mit tanácsolsz annak aki a lovassport és karrierje egészének az elején tart?
-A nemrégiben Budapesten megrendezett CSIO5* egy nagyon igényes, magas színvonalú rendezvény volt, ilyen lelkes hazai közönség előtt lovagolni pedig igazán felemelő érzés! Régebben szerettem az Arénában megrendezett Világkupákat is. A nemzetközi versenyek színfoltjai a díjugrató naptárunknak. Azt gondolom, hogy a hazai versenyzőknek ezek a magasabb kategóriájú versenyek nagyon jó lehetőséget nyújtanak arra, hogy összemérjék az aktuális formájukat, tudásukat a nemzetközi pályákon versenyző külföldi lovasokéval. A nemzetközi élvonal gyorsvonatként száguld előre, a nálunk megszokott háttérrel és erőforrásokból nehéz felvenni velük a "harcot", de azt gondolom, hogy mégis a nemzetközi mezőny az, amelyre példaként kell tekintenünk. A nemzetközi versenyek során kaphat reális képet egy lovas arról, hogy milyen szinten is áll a lovaival.
-A jövő generációjának akkor van esélye meglátásom szerint, ha igazán elszánt és elhivatott. A fiatal lovak kiképzése az egyetlen esély arra, hogy valaki előre juthasson. Érdemes megfigyelni olyan országokat, ahol a tenyésztés és a versenyzés komoly gazdasági ágazatot jelent, az ő példájuk lehet az iránytű.
A végére értünk kérdéseinknek, de reméljük, hogy
még találkozunk veled és beszélhetünk! Nagyon köszönjük neked Balázs és
kívánunk további sok sikert a Világjátékokra ill. a jövőre!
-Én is köszönöm a lehetőséget! Igen, reméljük!
Sorozatunk hamarosan folytatódik,
hiszen a következő vendégünk Krucsó Szabolcs lesz, aki mesél nekünk majd
Chacco Blue II-ről és arról, hogy mik az ő céljai a jövőt tekintve. Szeptemberben pedig szemünk a Világjátékokra figyel, hiszen Ifj. Szabó Gábor és Krucsó Szabolcs mellett, Horváth Balázs is ott lesz és képviseli országunkat, ezen a rangos versenyen, amely az út lehet az olimpia felé!